Menüpontok

2010. december 6., hétfő

Borok a csomagból: Chile 2009

Ez volt a második bor abból a bizonyos csomagból, amit már említettem. Kissé szkeptikusan álltam hozzá a kóstoláshoz, ami a cabernet sauvignon miatt adódott. Persze kóstoltam már remek borokat is ebből a fajtából, de tapasztalataim szerint túlontúl is hajlamos az uniformizálódásra. Lássuk mi sült ki a mostani találkozásból.

A palackot a chilei Luis Felipe Edwards borgazdaság „adta ki”, és egy viszonylag szűkebb körzetből a Colchagua Valley-ből származik. Chilében négy nagyobb régiót és tíz borvidéket különböztetnek meg, ezeken belül pedig további körzetek találhatók. Colchagua a fővárostól, Santiagotól délre található, tágabban a Rapel-völgy borvidékhez tartozik. Többek között olyan nagynevű, nemzetközileg is ismert pincészeteknek ad otthont, mint a Montes, Casa Lapostolle vagy a Mont Gras.
Ha már Chilénél tartunk, feltétlenül el kell mondanom, hogy azon ritka ország egyike, ahol több ezer kilométer hosszan találkozhatunk borvidékekkel az északi, majdhogynem sivatagos részektől a déli, kifejezetten hűvös régiókig. Túl a fantasztikus adottságokon, pedig nagyon sikeresen valósították meg a nemzeti bormarketinget, s ez az a föld, ahol a tengernyi szőlő és bormennyiség minden alkalommal szigorú technológiai fegyelemmel is párosul. Elképzelhetetlen, hogy akár a legegyszerűbb bornak is bármiféle bizonytalan illata vagy íze legyen, a legkevesebb, amit nyújtanak a hibátlan bor! Ezt a tényt én is megerősíthetem, hiszen az eltelt évek alatt több tucat nedűt kóstoltam már a dél-amerikai országból, és egyetlenegy sem akadt, amely hibás vagy akár csak bizonytalan lett volna. Természetesen ilyen nagy mennyiségnél minden kategória jelen van, kezdve a legegyszerűbb néhány dolláros asztali boron át az ugyancsak megfizethető, de már több élményt nyújtó középkategóriákig, hogy aztán a csúcsot itt is az alkalmanként több száz dolláros flaskák zárják.

A bor 2009-es, és mivel arrafelé március környékén van a szüret, így ez a bor is vagy fél éves előnyben van európai társaihoz képest. Tehát érett, de azért még kellően friss vörösbort vártam, mediterrán illatokkal és ízekkel, sok fűszerrel, melegséggel. Nem is csalódtam…
Illata meleg, kifejezetten gazdag. Nagyon sok erdei gyümölcsöt hoz, megjelenik benne az áfonya, szeder, feketeribiszke és a kökény. Ízben visszatérnek a már említett gyümölcsök, de ami még megkapóvá teszi a gazdagon áradó édesfűszerek, a fahéj, a vanília, étcsokoládé és a szegfűszeg. Alkoholtartalma magas, mely kell is a bor testéhez, ami egyébként nem kifejezetten nagy. Savai relatíve élénkek, de azért senki se várja a hazai vörösboroknál tapasztalható savgazdagságot. Az itteni savak jóval lágyabbak, kerekebbek, simulékonyabbak. A fajtajelleg nem csordul ki a pohárból, mellőzi a cabernet sauvignonra oly sokszor jellemző, kissé agresszivebb feketeribiszkés jegyeket is, itt - érzésem szerint - inkább egy korrekt, tiszta, jól fogyasztható vörösbor készítését tűzték ki célul, mintsem a fajta kidomborítását. Közepesen hosszú utóízű, igazán jóízű kis borocska.

Én legszívesebben egy vadétellel együtt fogyasztanám, jó társa lehet egy párolt vörösboros, erdei gyümölcsökkel gazdagított vaddisznócombnak. Azt is feltétlenül szeretném hangsúlyozni, hogy ez a bor is hozzávetőleg a 700 forintos ár környékén lesz a polcon, s túl azon, hogy ez megint igen kiváló ár-érték arányt jelent, szerintem több, mint elgondolkoztató! Kosárba vele!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése